Bácsfeketehegy

Feketegyház nevével 1465-ben a Marótiak birtokaként találkozunk először. A 16. század végén már Feketehegyként említették, a későbbi lakossági változásokat követően, a török időkben már Feketics név jelent meg az írásokban. A török hódoltság idejében a község elnéptelenedett: Mindamellett, hogy az ide települő szerb családokat állandó török atrocitások érték, a falu földrajzi fekvése a hadtestek vonulását is keresztezte. A terület csak a zentai csatát követően szabadult fel, a karlócai békekötést követően a török kénytelen volt lemondani ezekről a területekről.

Gróf Grassalkovich Antal, királyi személynök, kamaraelnök, koronaőr, Mária Terézia bizalmasa 1720-ban nem sok sikerrel nekifogott a mai Vajdaság betelepítésének. Az ő munkáját követte Mária Terézia királynő a Rajna-vidéki németek betelepítésével. II. József uralkodása idején Bácska és Bánát betelepítését szorgalmazta.

A falu lakosait a kunok kései leszármazottainak tartják, akik az ide telepítettek a mai Magyarország (Nagykunság) református területeiről szármáznak. Az újonnan ide költöztettek Feketity pusztát vehették birtokukba, akik magyarországi Kunhegyesről és részben Tiszaburáról érkeztek. Az újonnan létrehozott falut, így már Feketehegynek nevezték. Megszervezték maguknak az iskola működését és a református templom építését. Az első pap és a templom harangjai is Kiskunhegyesről származik.

A 19. század elejétől németek telepedtek le a faluban. Az 1848-49-es szabadságharc gyászosan végződött ezen a területen is. A szenttamási szerbek bosszújától tartva a lakosság legnagyobb része Kiskunhalasra menekült. Ez az esemény a Mária napi szaladás néven vált ismertté. Az elmenekültek csak hosszú idő múlva térhettek vissza. Bácskában elsőként ezen a településen emeltek szobrot a szabadságharc eseményeinek szentelve, melyet 1922-ben el is távolítottak.

Az I. világháború mély nyomott hagyott a település életében. A Trianoni Békeszerződés értelmében szinte az egész Délvidékkel együtt a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság fennhatósága alá került a település. Ezt követően szerb önkéntes telepesek egy új kis falut létesítettek, Novo Selo-t, ami magyar fordításban annyit tesz: Új falu. Mikor 1941-ben Bácska újra Magyarországhoz tartozott, a magyar katonai hatóság 1941-ben az Új faluban élőket kitelepítette, helyükre bukovinai székelyek költöztettek. Őket a szovjet katonai hadtest kényszerítette menekülésre, így az egykori szerb családok visszavehették hajdani házaikat, de az infrastruktúra hiányosságai miatt a lakosok idővel beköltöztek Bácsfeketehegyre.

A II. világháború alatt és utána is hatalmas átalakulások mentek végbe a település életében. A német nemzetiségi lakosokat kitelepítették, a zsidóság eltűnt a faluból. A kitelepítettek otthonait Montenegróból, Boszniából, Koszovóról érkező telepesek foglalták el.

Katolikus templom

Katolikus templom

A református templom, melyet 1802-ben építettek a település legszűkebb központjában helyezkedik el. A falu északi részén áll a neoromán stílusú katolikus templom. A hajdanán itt élő németek evangélikus templomot is emeltettek, amely a kitelepítésüket követően évtizeden keresztül hívők nélkül maradt. A kisszámú gyülekezet ellenére az elmúlt években megtörténhetett a templom felújítása és ezt követően az újraszentelése.

Bácsfeketehegy kisebb megszakításokkal a szerbiai magyar református egyház püspöki székhelye. Ágoston Sándor, a falu szülöttje a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház püspöke is volt. A munkája során a település érdekei voltak a legfontosabb számára. Árvaházat alapított, ahol a gyerekek számára oktatás és egészségügyi ellátást biztosított.

Bácsfeketehegy legfőbb jellegzetessége a korán érő meggy. A gyümölcsből többek között készül lekvár, íz, dzsem, befőtt, üdítő, szörp és pálinka. A pálinka több helyi előállítója is szívesen fogadja az ide látogató érdeklődőket.


Bácsfeketehegy térképe

loading map - please wait...

BÁCSFEKETEHEGY: 45.667325, 19.699745
marker icon
BÁCSFEKETEHEGY
Bácsfeketehegy (szerbül Feketić, németül Feketitsch / Schwarzenberg)