Galagonyás

Galagonyás neve a szláv glog (= galagonya) növénynévből való.

A falut 1586-ban említik először, de a hódoltság alatt lakossága elpusztult. Helyükre délről szerb telepesek érkeztek. 1704-ben a katonai határőrvidék része lett. Szerb lakosai a katonai ellenőrzés miatt 1771-ben eltávoztak. 1774-ben telepítették be német telepesekkel. 1788-ban a falut felégették a törökök, 1790-ben pedig kolera pusztított.

1780-1800. között Erdélyből román telepesek érkeztek. 1806-ban épült fel a román temploma, melyet 1825-ben vihar rongált meg úgy, hogy 1840-ben újat kellett építtetni helyébe. A katolikus Szent Anna temploma 1841-ben épült. 1872-ben megszűnt a katonai határőrvidék és a falut a pancsovai járáshoz sorolták.

1910-ben a 2669 lakosból 1745 német, 756 román volt. A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Pancsovai járásához tartozott. 1935-ben 1535 német lakosa volt. A II. világháborúban a harci cselekmények és a szerb partizánok bosszúja következtében 470 német lakosa halt meg, a többit elűzték. Helyükre Kumanovo környékéről telepítettek szerbeket.


Galagonyás térképe

A Panoramio által rendelkezésre bocsátott fotókra a tulajdonosaik szerzői jogai érvényesek.

Creative Commons Licenc

Jelen oldal szöveges tartalmának forrása a Wikipédia.