Gálya

Gályáról az első adatok a török hódoltság végéről ismertek, ekkor már a lakott helységek közé tartozott.

Az 1717-es kamarai jegyzékben a verseczi kerületben, Gaisch néven, 20 házzal említették, gróf Mercy térképén pedig Gay alakban, de már a pancsovai kerületben volt feltüntetve. Később azonban a Duna kiöntései következtében elpusztult, az 1761-es hivatalos térképen már nem volt feltüntetve.

1765-1768. között a Duna-völgyi Határőrvidék szervezésekor a német rokkant katonákból álló határőrezred számára jelölték ki letelepedési helyül, 1873-ban pedig Temes vármegyéhez csatolták. A régi falu a dunai ártér közepén feküdt, a mai Staro Selo nevű dűlő helyén, ahol a kolostor ma is fennáll. A község 1765-1768. között telepedett jelenlegi helyére.

A 20. század elején Temes vármegye Kevevárai járásához tartozott. 1910-ben 2325 lakosából 139 magyar, 261 román, 1715 szerb, 156 cigány volt. Ebből 170 római katolikus, 2131 görögkeleti ortodox volt.

A település Dolčinac nevű dűlőjében egy fakereszttel megjelölt forrás van. A forrás vizének a nép gyógyító erőt tulajdonít. A régi faluhelyen álló templomról a néphagyomány azt tartja, hogy ha valamely beteg ott meghál, az felgyógyul; ezért azután messze vidékről is fel szokták keresni a betegek.


Gálya térképe

A Panoramio által rendelkezésre bocsátott fotókra a tulajdonosaik szerzői jogai érvényesek.

Creative Commons Licenc

Jelen oldal szöveges tartalmának forrása a Wikipédia.