Homokbálványos

Homokbálványos Bavaniste nevét már a középkorban is Bálványos néven említették az oklevelek. A település az elpusztult Keve vármegyéhez tartozott.

1412-ben még néptelen puszta volt, Zsigmond király ekkor Keve városának adományozta. 1428-ban, mikor Zsigmond király Keve városának új kiváltságokat adott, már önálló helységként szerepelt. 1453-1455-ben a Keve város részére kiállított megerősítő levelekben pedig ismét pusztának mondták.

Az 1717-es kamarai jegyzékben két ilyen nevű helység is volt a pancsovai kerületben egymás mellett, Malo-Balvaniste néven négy és Veliko-Balvaniste néven 30 házzal. 1723-1725-ben gróf Mercy térképén Palfsanista alakban, pusztaként volt megjelölve. 1765-1768. között a dunavölgyi Határőrvidék területének kiterjesztésekor a német-szerb határőrök letelepedési helye lett.

II. József császár első délmagyarországi körútjakor, 1768. május 6-án érkezett Homokbálványosra, ahonnan másnap Beresztócz felé vette útját. A császár a piactér sarkán levő Stojanovics-féle házban töltötte az éjszakát.

1788-ban a török hadjárat alatt a törökök megtámadták a falut és kifosztották. 1873-ban Temes vármegyéhez csatolták. Ekkor Deszpinics Áronnak, Abelsberg Lajosnak, Huber Frigyes örököseinek és Dinusz Jánosnak volt itt nagyobb birtokuk.

1873-ban nagy kolerajárvány volt a településen, melyben 170-en haltak meg. Egykor a mai Homokbálványos és Kevevára között feküdt Skronovetz falu, melyet Zsigmond király 1412-ben szintén Keve városnak adományozott. Ekkor még csak puszta földterület volt, de 1428-ban már királyi helységként említették, majd az 1435-1440. közötti években kelt oklevelek már falunak mondták.


Homokbálványos térképe

A Panoramio által rendelkezésre bocsátott fotókra a tulajdonosaik szerzői jogai érvényesek.

Creative Commons Licenc

Jelen oldal szöveges tartalmának forrása a Wikipédia.