Ilonc

Ilonc (Iláncsa) már a középkorban is létezett. Nevét 1385-ben említette először oklevél. Ekkor már egyházas hely volt és Keve vármegyéhez tartozott.

Ilonc határa

Ilonc határa (Fotó: Dragan Cekic, Panoramio)

A török hódoltság alatt a szerbek foglalták el, és az 1723-1725-ös gróf Mercy térképen is Ilonza néven, a lakott helyek között tüntették fel. 1767-1769. között Steinlein és Koszta mérnökök a falut körülvevő alibunári mocsár alsó részét átvágták és Végszentmihály felé egészen Alibunárig erős töltésekkel vették körül.

1768-1773. között, a német-bánsági Határőrvidék szervezésekor, a Határőrvidékhez csatolták, majd a 12. számú német-bánsági határőrezred egyik századának székhelye lett 1872-ig. A Határőrvidék feloszlatása után Torontál vármegyéhez csatolták.

1848. október 13-án, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a falu határában véres harc volt az Arány százados vezérlete alatt álló nemzetőrök és a szerb felkelők között, mely az utóbbiak vereségével végződött. A szerbek 30 halott hátrahagyásával megfutamodtak.

Az ilonci tó

Az ilonci tó (Fotó: Badaj, Panoramio)

1888-ban a Terézia-csatorna kiöntött, s a határ fél részét elárasztotta. 1812-ben a település határában, a falu közelében egy forrás támadt, melynek a szerbek különös gyógyerőt tulajdonítanak, föléje épületet is emeltek.

1910-ben 3173 lakosából 71 magyar, 75 német, 2959 szerb volt. Ebből 103 római katolikus, 39 evangélikus, 2990 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Alibunári járásához tartozott.


Ilonc térképe

A Panoramio által rendelkezésre bocsátott fotókra a tulajdonosaik szerzői jogai érvényesek.

Creative Commons Licenc

Jelen oldal szöveges tartalmának forrása a Wikipédia.