Kolostorok

A Tarcal-hegység erdős, lankás tájai kitűnő menedéket biztosítottak mindazon szerzetesek számára, akik háborítatlan környezetre vágytak. Már a 3. században menekültek erre a tájra keresztények a Római Birodalom keresztényüldözései elől, majd a 7. és 10. század között alakulnak ki az első szerzetesi közösségek.

A Tarcal lankái

A Tarcal lankái (Fotó: Arató Csongor)

A török európai inváziója elől menekülve a szerbség a Magyar Királyság területén keresett menedéket. A Tarcal első szerb szerzetesei a 14. században érkeztek, majd a 18. században a szerbek mellett már bosnyák, macedón, montenegrói, bolgár, dalmát, de orosz és görög menekültek is megjelennek. A szerbek földterületet kaptak, amiért cserébe határőrizeti feladatokat láttak el. Ekkoriban szaporodnak gombamód az egykori magyar szerzetesközösségek birtokain felépített pravoszláv kolostorok. Összesen 35 kolostor épült fel, melyből 16 a mai napig megmaradt. Ezek a közösségek szolgálták a szerbség vallási és kulturális identitásának megőrzését, itt őrizték az otthonról hozott ereklyéiket, ikonjaikat.

A törökdúlás persze ezeket az épületeket sem kímélte. A legtöbb kolostor elpusztult vagy súlyosan megrongálódott, ezért csak kevés maradhatott fenn eredeti állapotában. A török elvonulása után az újjáépített kolostorokra már más stílusjegyek jellemzőek, leginkább barokk hatás jellemző rájuk.