Mohol

Mohol (szerbül Мол / Mol, németül Mol) a mai Ada község déli részén fekvő legnagyobb, Adával majdnem megegyező nagyságú és lakosú település, amely a Tisza mentén húzódik az Újvidék-Szeged országúton. Adához 1957 július 1-jén, egy népszavazás útján csatolták; területeinek egy része pedig Topolyához került.

Mohol története

Moholnak régi neve Moharéve, mely Becsei Imre birtoka volt, aki ezt 1323-ban Lampert országbíró előtt Dombónak adta cserébe tiszántúli Szentmiklós és Akacs nevű birtokaiért. 1332-ben a csanádi káptalan előtt Salánki Dombó Moharéve nevű birtokát 40 márkáért Becsei Imrének és fiainak visszaadta.

Később Moharéve a Telegdiek birtokába került, s mint ilyenről történik említés 1412-ben, mikor Zsigmond király Csanád vármegyébe kebelezte át, mert a Telegdieknek itt több birtokuk is volt. Ezután az 1521. évi Csongrád vármegyei tizedjegyzékben már Mohol néven szerepel. A török defterek a szegedi nahijében felsorolják Moholt 1570 körül 5, 1580-ban 17 és 1590-ben 23 adózó házzal. Mohol az 1690. évi török mappán is fel van tüntetve a Tisza mellett, a Moholka bara beömlése alatt egy szigeten, melyet a Morski fok a Tiszával alkot. E sziget neve Tatarszka-ada (Tartársziget).

Tiszai töltés

Tiszai töltés (Fotó: angela77, Panoramio)

1701-ben szerbek telepedtek le. 1702-ben a tiszai határőrvidék szervezésekor katonai sánc lett. Az 1702 nyarán benyújtott kamarai összeírás szerint Moholon 16 gyalogos, 17 asszony, 29 gyermek, 4 legény, 2 hajadon és árva 10 volt. Moholhoz 1702–1703-ban a következő puszták tartoztak: Novoszeló, Ugaczka, Tiviske (Töviske) és Gyentáros (Gyantáros).

1740 körül a vármegye panaszolja, hogy Mohol katonai sáncban 50 adófizető egyén lakik, akik katonáskodás révén a vármegyei terhek alól fel vannak mentve.

1751-ben a határőrvidék megszűntével Mohol is a tiszai koronai kerületbe került; ekkor már két különböző vésetű pecsétje is volt. Az 1751-ben nyert kiváltságlevél 19. pontja szerint az adott jogok, uradalmi javak, robot és ingyenes szolgálmányok alól való mentesség és más kiváltsági engedmények ellenében a Tiszai kerület községeinek lakossága évenként földadót fizetett az uradalomnak.

Moholi rét

Moholi rét (Fotó: angela77, Panoramio)

Bodor Antal szerint a tiszai határőrvidék feloszlatása után a szerbek elvándoroltak, és helyükre 1753 körül alföldi, szegedi és jászsági magyarok érkeztek. Később, az 1770-es évek körül újabb magyar lakosság települt a faluba a Jászságból, Heves, Hont és Nógrád megyéből. Gyetvai kutatásai viszont azt bizonyítják, annak ellenére, hogy a határőrvidék végleges felszámolása után sok szerb család elvándorolt, mégis maradtak annyian, hogy a magyarok letelepedését a szerb vezetők egészen a 19. század elejéig meg tudják gátolni.

1771-ben Moholon az úrbéri összeírás szerint 273 gazda, 17 házas zsellér és 6 lakó volt. A Moholhoz tartozó határrészek: Novoszeló, Csanadacz, Pogledics, Obornyacza, Gyentáros, Tivitska, Dolity, Ugarszko, Szelistye voltak. Az 1791. évi országgyűlésen Moholt, valamint a Tisza mentén fekvő 10 községet koronai birtokká tették. 1792-ben 182 adózó házat írtak össze.

Ősz a réten

Ősz a réten (Fotó: angela77, Panoramio)

1804–1805-ben nagyobb számmal telepedtek itt le magyarok, akik már 1806-ban plébániát is kaptak. Az önálló moholi egyház alapítása 1805-ben történt, és ez novemberétől-decemberétől kezdték el vezetni a moholi anyakönyveket. A Szent-György tiszteletére szentelt templom 1824-ből való, valamint az ortodoxok temploma is ekkor épült.

1870. február 26-án kilenc másik Tisza menti községgel együtt Pulchard János, és még négy moholi községi képviselő Óbecsén aláírták a Váltsági szerződést, s ezzel Mohol megszabadult a földesúri terhek alól, vásártartási joggal felruházott nagyközség-mezőváros lett. A váltságdíj lefizetése (Mohol község 109.653 forintot és 11 koronát fizetett) folytán több mint egy évszázad után, 1877-ben a védnökségi jog gyakorlását a király a volt kerületi társközségek római katolikus hitközségeinek adományozta, miután a védnökségi alapból Mohol 14.000 Ft-ot kapott. Ezzel az adományozással a községek magukra vállalták az egyházak fenntartási költségeit.

A két felekezetnek volt egy-egy szép, díszesen bekerített és fásított temploma, 3-3 szilárd épületben lévő és jól felszerelt tanterme, emellett a tanyákon 2 iskolája, a községnek kórháza, jól berendezett községi vendégfogadója, tágas epreskertje, egyesületi olvasóköre. 1866-tól postaállomása, 1871-től újra kompjárása. A Tisza átvágására 1855–57-ben került sor, 1866-ban épült a védtöltés, mely által több mint kétezer hold föld lett ármentesítve.

Az 1864-es évben marhavész, majd az 1866-os évben kolera pusztított a községben. Az 1870. évi árvíz nagy károkat okozott: a belső földeket javarészt víz borította, a község délnyugati részében sok házat döntött romba.

1891-ben 1733 házzal és 9509 lakosa volt (közte 5710 magyar, 107 német és 3669 szerb), vasúti és gőzhajóállomása, posta- és távíróhivatala és postatakarékpénztára. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Zentai járásához tartozott.

Moholon a házak valamikor csak számozva voltak, a mai értelemben vett utcákban való rendezés az 1800-as évek első felétől ismert, az Osztrák-Magyar Monarchia idejében vezették be. Az anyakönyvek tanúsága szerint Moholon az 1930-as évek elején kaptak nevet az első utcák.

A II. világháború végén

A háborús bűnöket kivizsgáló bizottság feljegyzéseiben Mohol községről nem találni semmit. Ennek ellenére 12 helybéli magyar polgár neve került föl a háborús bűnösök listájára.

Mohol 1944. október 8-án „szabadult” fel, de a helyi Népfelszabadító Bizottság csak október 14-én alakult meg, melynek egyetlen magyar tagja sem volt. Az egyhetes hatalom nélküli állapotban már megkezdődtek a gyilkosságok. A közigazgatás bevezetése után pedig „elszabadult a pokol”. Több száz embert hurcoltak az iskola és a zárda épületeibe, ahol kegyetlenül kínozták őket. „Moholon nem alakítottak semmilyen bíróságot vagy különbizottságot, az emberek sorsáról hatalmaskodó személyek döntöttek, minden formai eljárás nélkül. Ez lehetett az egyik oka a vérengzések teljes elfajulásának.”

Mohol lakosságát szinte megtizedelték. A legnagyobb mészárlás 1944. november 9.-én volt a homokbányában. A moholi áldozatok száma 300 és 800 fő között lehetett.

A világháború után

Katolikus templom

Katolikus templom (Fotó: Slavonicus, Panoramio)

 
A moholi határ ma mintegy 7000 hektárt ölel fel, de a földtagosítás következtében 1973-ban sok tanya megszűnt, lakói szétszéledtek, foglalkozást váltottak. A mezőgazdaság volt a fő foglalkozás, de a II. világháború után megkezdődött az ipar fejlődése. Ma a – már privatizált – PIK Halász József mezőgazdasági birtok mellett földműves szövetkezetek is segítik a mezőgazdaságot és az állattenyésztést, serkentve a magángazdaságokat is.

Római katolikus templom

A római katolikus templomot 1805-ben alapították, azonban mai formáját csak később nyerte el. A kicsi, 17×7 méteres vertfalú épületet háromszori átépítés után bővítették mai 55×15 méteres formájára. Külső homlokzata eklektikus stílusú, tűhegyes sisakú tornya klasszicista elemekkel díszített. Belsejének festése a 19. század elejéről való, Szent György lovagot ábrázoló oltárképe bécsi műhelyben készült. A templom orgonája Pécsen, az Anster cégnél készült.


Mohol a térképen

loading map - please wait...

MOHOL: 45.765487, 20.136366
marker icon
MOHOL
Mohol (szerbül Mol, németül Mol)

A Panoramio által rendelkezésre bocsátott fotókra a tulajdonosaik szerzői jogai érvényesek.

Creative Commons Licenc

Jelen oldal szöveges tartalmának forrása a Wikipédia.