Regőce

Regőce a Kígyós-ér partján, Zombortól 27 km-re keletre, a magyar államhatártól mindössze 2 km-re, 95-102 méter közötti tengerszint feletti magasságban fekszik. Földrajzilag a község beékelődik Magyarország területébe, így északkeletről a magyarországi Katymár, míg északnyugatról Gara (7 km) határolja. Délről három szerbiai település veszi körül: Haraszti, Bácskörtés és Őrszállás.

Környékén három tó is található: Kolovrát-tó (Veliki Kolovrat), Ribolov és a Medura-tó (Medurina, Medurovo). A közhiedelem azt tartja, hogy a Medura-tó közepén a török időkben egy kút volt, melybe szökött török katonák, elrabolt ékszereket, kincseket rejtettek. Az igazsághoz közelebb állhat az a feltevés, miszerint a Török hódoltságot megelőzően a tó közelében feküdhetett a hajdani Rég község. Ezt az is bizonyítja, hogy a Regőcéről Ó-Legyenbe és Katymárra vezető úttól jobbra, a Klisza (Klisa) nevű domb mellett, az 1800-as évek elején épületromokat és XII. századbeli pénzérméket találtak az itt dolgozó helyi jobbágyok. Végül nem messze innen, a Medura-tó partján ugyancsak a XIX. század elején, régi lakóházakat és egy templom maradványait fedezték fel.

Regőce története

A település környéke már a Kelták idején lakott hely volt, amit a falutól nem messze talált kelta erőd maradványai is jeleznek. Az első írásos emlék a faluról 1346-ból maradt fenn mikor is a Rég nevű birtokot a hájszentlőrinci káptalan más bodrog vármegyei birtokkal együtt Tőttösnek adta bérbe, aki ennek fejében elvállalta a falu betelepítését. 1399-ben Rég a Czobor család birtoka lett.

1519-ben barki Bornemissza Mihály megvásárolja Rég, Bakács és Szentmiklós részbirtokokat, melyek azelőtt Chókach Benedek özvegyének, Margit tulajdonát képezték. 1535-ben, Kerecsényi László feleségül vette Orlovics Katalint mellyel megszerezte Orlovics Katalin édesanyjának özvegy Orlovics Márta minden birtokát, többek között Rég községet.

A Mohácsi vészt követően, a török defterek Rigyica néven említik a falut 1590-ben 21 adózó házzal. Azonban a falu a török idők alatt valószínűleg teljesen elnéptelenedett és csak a 17. században települnek ide, törökök elől menekülő rácok. 1640-ben a település és környéke (Szalasics, Aranyos és Ricsa) Szombathelyi János (Johannes Szombathelyi) birtokává válik. 1663-ban a szerb nemzetiségű Nikola Dvoriković kapja meg Rigyicát és környékét a bécsi udvartól.

A török kiűzése után, a település ugyancsak Rigyica néven, de már királyi kamarai faluként szerepel az 1699-es első Bács vármegyei összeírásban. Ekkor 39 gazdát tartottak itt számon.

Az 1715-ös összeírás szerint 15 adózó volt a faluban. 1720. körül a szomszédos Legyen falu lakói Regőce község mai helyére telepednek át, ezért korabeli forrásokban a település Új-Legyen néven is fel-feltűnik egészen az 1740-es évekig. Az elhagyott pusztát a mai napig Ó-legyen pusztának hívják.

Majd korabeli okiratok arról tanúskodnak, hogy 1721-ben, a Kincstári Kamara Billárd Mihálynak (Franz Michael Pillard császári főhadbiztos) 140 forint ellentételezés fejében a rigyiczai birtokot hat évre bérbe adja. A település még 1786-ban is többségében délszlávok által lakott helyiség volt.

Kálvária

Kálvária (Fotó: Szklenár János, Panoramio)

A Kovách-család uradalma

Horthi és rigyiczai Kovách Imre, a Grassalkovich hercegi család gödöllői uradalmának egykori igazgatója, I. Ferenc királytól, adományként, 1801. július 10-én kapja meg a 3000 holdas rigyiczai birtokot, 61 994 forint és 10 korona ellentételezés fejében. Ekkor Rigyiczán 165 jobbágytelek volt, melynek lakói szinte kizárólag “óhitű” szerbek voltak.

A Kovách-család őse, Kovách Pál, 1613. március 26-án Pozsonyban kapott nemesi címet II. Mátyás királytól, mivel a török elleni végvári harcokban, mint Fülek várának lovaskapitánya jeleskedett (ezt jelzi a család címerében található három levágott török fej).

A XIX. század elején ők telepítenek be a faluba – a Pest vármegyei Miskéről és Tatárszentgyörgyről – magyarokat, később pedig Soroksárról, melyet akkor a Grassalkovich uradalom részeként túlnépesedés jellemzett, német anyanyelvű svábokat. A család a rigyiczai birtok keretében egy 200 holdas szőlőgazdaságot működtetett és itt volt az 1848-49-es szabadságharcot megelőzően, az ország egyik legnagyobb faiskolája is. A községben egy szivargyár is működhetett, melyet Fényes Elek Magyarország leirása (1847) nevű monográfiai művében meg is említ. Ugyancsak Fényes Elek szerkesztésében, 1850-ben megjelent Magyarország geographiai szótára így ír a faluról:

Rigyicza, német-szerb-magyar falu, Bács vmegyében, a Kígyós-ér mellett, Bajához délkeletre 4 órányira: 2242 kath., 983 óhitü, 11 zsidó lak. Kath. és óh. anyatemplomok. Földe minden gabonát bőven terem. Juhot nem csak az uraság, hanem a lakosság is sokat tart. F. u. a Kovács nemzetség. Első osztálybeli határa 1100 négyszögölével tesz 15,428 holdat, mellyből 162 4/8 urbéri, 3 4/8 szabad telek után van 5731 hold szántó, 3634 hold rét és beltelek; 2614 hold legelő, 235 hold szőlő. Uradalmi föld és rét 2930 hold, mocsár 230 hold, utak 54 hold.

Egy érdekes eseményről számol be a Vasárnapi Újság 1862. július 6-ai száma : (Korán érett szőlő) Rigiczán Kovács József kertjében, egy alant művelt névtelen, először termő, apró vörös fürtü tőkén mult hó 28-án már érett szőlőt találtak.

A XX. század

A század elején, 1901-ben, Pocskay Béla patikus megnyitja “Segítő Mária” elnevezésű gyógyszertárát. A település német anyanyelvű lakosai 1922. február 2-án megalakítják a Sváb Kultúregyletet (Schwäbisch-Deutscher Kulturbund – SDKB), melynek első vezetője, a helyi molnár, Josef Rickert lesz.

A második világháború alatt a község határában, 1944. április 3-án, egy négy-motoros amerikai bombázó repülőgépet lőttek le, melynek személyzetéből hét fő ejtőernyővel sikeresen földet ért, azonban a helyi lakosok elfogták őket. A falu zsidó lakosságát 1944. május-júniusában a bácsalmási gettóba gyűjtötték össze, innen Felsõ-Bácska más zsidó polgárával együtt, 1944. június 25-én és 26-án, őket is Auschwitzba, valamint Strasshof an der Nordbahnba deportálták.

A szovjet csapatok 1944. október 21-én érik el a falut. Nem sokkal később, 1944. december 29-én 104 sváb lakost hurcolnak el a Szovjetunióba. Pár hónappal később, 1945. augusztus 7-én, a település teljes sváb lakosságát összegyűjtik és a szomszédos gádori és bácskörtési internáló táborokba küldik.

A második világháborút követően a szerb hatóságok 7 magyar származású regőcei lakost nyilvánítottak háborús bűnösnek, akik közül 5-öt ki is végeztek. A németajkú lakosság nagy részét végül kitelepítették és helyükbe a horvátországi Benkovácból, Zárából, Sibenikből, Kninből, Drnisből és Sinjből telepítettek be a jugoszláv szervek szerb anyanyelvű lakosokat.

Kovách-kastély

A regőcei birtokot gróf horthi és rigyiczai Kovách Imre 1801-ben vásárolta, amivel egyidőben jogot nyert arra is, hogy a “rigyiczai” előnevet használja. A kastélyt egy Bischof nevezetű bajai mesterrel építette 1806-ban, a Kígyós-ér mellett, a falu dombján. Az épületet egy angolpark vette körül, melyet Franjo Hiter, cseh kertész tervezett.

A Kovách kastély

A Kovách kastély (Fotó: Sápi Gyula, Panoramio)

A katolikus templom tőszomszédságában álló kastélyépület, egy szabadon álló, elegáns, téglalap alapú, egyemeletes építmény, mely a késő barokk stílusjegyeit őrzi. Az emeletet illetve a földszintet egy vízszintes övpárkány futja körbe, a homlokzatból középen régen kiemelkedett egy háromszög alakú rizalittal rendelkező, önálló tetős bejáró, melyet azonban a XX. században lebontottak.

A korabeli okiratok szerint, a földbirtokos, Kovách Imre, egy fényűző nemesi kúriát szándékozott létre hozni Regőcén, azzal a céllal, hogy otthonában fogadhassa az ország magas rangú politikusait ill. a korabeli művészvilág elismert személyiségeit. Az épület több alkalommal töltött be ebből kifolyólag reprezentatív szerepet. Így a XIX. századi Magyarország több meghatározó személyisége is járt a kastélyban : Kossuth Lajos, Klobusiczky Péter kalocsai érsek, Károlyi István gróf, Győry László gróf, stb.

A Kovách kastély falai

A Kovách kastély falai (Fotó: Sápi Gyula, Panoramio)

Az épületet az utóbbi időben irodának használják, parkjából pedig sportpályát és játszóteret alakítottak ki. A kastély jelenleg meglehetősen rossz állapotban van. Egyre sürgetőbbé vált átfogó renoválása mely lehetővé tenné, hogy a település végre eredeti állapotában kapja vissza e gyönyörű, 200 éves történelmi emlékét.

A Szerb Köztársaság kormánya 2006-ban harmincezer euróval támogatta a regőcei kastély felújítási terveit, mely távlati viszonylatban jelentősen növelheti a község idegenforgalmi vonzerejét.

Urunk Jézus Mennybemenetele római katolikus templom

A plébániát 1804-ban alapították, előtte a szomszédos Gádor leányegyháza volt. A templomot 1817-ben építették. A templom méretei: hossza 27,5 m, szélessége 11,25 m, a hajó belmagassága 10 m, a torony 35 m magas. Az Angster orgonagyár által készített orgonát 1885-ben helyezték be. Az oltár feletti boltíven „Gloria in Excelsis Deo” (magyarul: „Dicsőség a magasságban Istennek!”) felirat található. A felirat a Glóriára, a római katolikus mise egyik legtöbbször énekelt imájára utal.

Urunk Jézus Mennybemenetele római katolikus templom

Jézus Mennybemenetele templom (Fotó: Szklenár János, Panoramio)

1906 és 1923 között a Kalocsai Főszékesegyházi Főesperesség Esperesi kerületeként működött melyet addig Hercegszántó látott el. A templomot 1878-ban, 1927-ben, majd 1959-ben újították fel. Az anyakönyvet 1786-óta vezetik. Az istentisztelet nyelve: horvát, magyar és német.

Regőce térképe

loading map - please wait...

REGŐCE: 45.982925, 19.136373
marker icon
REGŐCE
Regőce (szerbül Riđica, németül Legin)
Regőce, Vojvodina

A Panoramio által rendelkezésre bocsátott fotókra a tulajdonosaik szerzői jogai érvényesek.

Creative Commons Licenc

Jelen oldal szöveges tartalmának forrása a Wikipédia.