Szerbkeresztúr

Ókeresztúr nevét a 14. században említette először oklevél. Akkor Papkeresztúr-nak nevezték. Első birtokosa a 14. század második feléből ismert; aki Bernátfia Lőrinc volt, aki mivel utódja nem maradt, az akkor Papkeresztúrnak nevezett települést a csanádi társas káptalanra hagyta.

Szőlő és ház

Szőlő és ház (Fotó: GoSa, Panoramio)

1456-ban a káptalan birtoka volt és V. László király a káptalan jobbágyait felmentette a szegedi várnagyoknak addig fizetett adók alól. E kiváltságát később Mátyás király is megerősítette. 1557-1558-ban a török hódoltság alatt a temesvári defterdár 10 házat írt itt össze, melynek lakosai magyarok voltak. A község azonban csakhamar elnéptelenedett, és 1647-ben már a puszta telkek között szerepelt.

1648-ban Dőry István és Török András kapták meg adományként. 1701-ben Dolny István csanádi püspök jelentette be igényét e pusztára, melyet 1702-ben meg is ítélt neki, de a puszta a Magyarország területéből elszakított temesvári bánságba került, és Temesvár visszavétele után szerbek kezdtek ide letelepedni.

Egy 1717. évi jegyzék a falut Kistúr néven említi. 1735-ben ismét puszta lett, majd 1752-ben a tisza-marosi határőröké lett és ekkor újra benépesült. 1774-ben a nagykikindai kerülethez csatolták, majd 1876-ban annak feloszlatása után Torontál vármegyéhez került.

1910-ben 3053 lakosából 507 magyar, 2511 szerb volt. Ebből 454 római katolikus, 2558 görögkeleti ortodox, 31 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Törökkanizsai járásához tartozott.
Örvösfalu

Ókeresztúr a középkorban határos volt a valószínűleg a középkorban elpusztult Örvösfalu-val, melynek 1419-ben Örvösi Pál fia István, Mihály fia Gergely, Miklós fia Tamás, Mátyás fia Simon és István fia Tamás voltak birtokosai. 1450-ben a falu földesurai az Örvösi családból János, Benedek és Simon fia Pál, továbbá Keserü János és Pánczél Pál. Örvösi Pál neve 1469-ben tűnt fel utoljára, mikor a budai káptalant Temerkény birtokába beiktatták.

Szerbkeresztúr térképe

A Panoramio által rendelkezésre bocsátott fotókra a tulajdonosaik szerzői jogai érvényesek.

Creative Commons Licenc

Jelen oldal szöveges tartalmának forrása a Wikipédia.