Tiszatarrós

Tiszatarrós, Tiszatarros, Tarras a vármegye legrégibb helységeinek egyike, melyről már IV. Béla király névtelen jegyzője is megemlékezett 1200. körül írt művében, mely szerint a honfoglalás idején Árpád vezér Bojtának a bolgárok fölött aratott győzelme miatt vitézségéért Tornus mezőt, a mai Tiszatarrost adta jutalmul, ahova az később hunokat telepített.

Tiszatarrósi táj

Tiszatarrósi táj (Fotó: Deja&luka biciklizam, Panoramio)

Neve már szerepelt az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékekben is Tarhus néven, az egyházas helyek között. 1422-ben az egyik oklevélben az innen származó a Tarrosi család egyik tagja királyi emberként szerepelt, majd 1439-ben szintén királyi emberként szerepelt egy oklevélben a Tarhosi Kenéz család tagjai közül való Miklós is.

A falu a török hódoltság alatt elpusztult és az 1723-1725-ös gróf Mercy térképén is a becskereki kerületben az elpusztult helységek között találjuk. 1750-ben a délmagyarországi kincstári pusztákat bérlő társaság bérelte, majd 1752-ben a tisza-marosi határőrök részére jelölték ki letelepedési helyül, majd 1774-ben a kikindai kiváltságos kerülethez csatolták. 1775-1778. között 20 család költözött el innen a dunai Határőrvidékre. 1817. augusztus 1-jén a kerülethez tartozó többi településsel együtt Tiszatarrós is kiváltságlevelet nyert, majd 1876-ban Torontál vármegyéhez csatolták.

1910-ben 2107 lakosából 28 magyar, 2063 szerb volt. Ebből 33 római katolikus, 2064 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Törökbecsei járásához tartozott.


Tiszatarrós térképe

A Panoramio által rendelkezésre bocsátott fotókra a tulajdonosaik szerzői jogai érvényesek.

Creative Commons Licenc

Jelen oldal szöveges tartalmának forrása a Wikipédia.