Topolya

Topolya község múltját és jelenét a termékeny löszfelszín alakította, melyből kövér legelők sarjadtak és gazdag szántóföldek születtek. Számos patak és ér tette alkalmassá állattartásra ezt a tájat, ami miatt már évszázadok óta kedvelt élettere volt ez a lakosságnak, illetve az őskortól lakott vidék.

A topolyai szélmalom

A topolyai szélmalom

Meghatározó földrajzi helyzetének köszönhetően nem csak történelmünk hajnalán, hanem a minket megelőző évszázadokban is jelentős szerep jutott ennek a vidéknek. Ásatások során szenesedett famaradványok kerültek a felszínre, amelyek egy ősi vadásztanya létezését bizonyítják. Az úgynevezett méhészek völgyéből magyar, avar és szarmata temető, illetve ilyen települések nyomai kerültek felszínre. Ennek a völgynek a közelében áll a pusztatemplom dombja, ahol a középkorban már templom létezett.

Első írásos említése 1462-ből származik, ekkor adományozott Mátyás király édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek több települést, többek között a ma Topolyaként emlegetett várost is.

A törökvészt ez a település sem tudta elkerülni, szinte teljesen elnéptelenedett, pusztává vált. Ám néhány évtized alatt egy kisebb falu alakult ki a mai város területén. A török defterek 21, illetve 23 adózó házzal említették. Ekkor jelentkezik először a mai elnevezés is. A mai név a szláv nyárfa szóra vezethető vissza, ugyanis ezen a tájon valaha sok fehér nyárfa állt.

A Bécsi háború idején az osztrák hadvezetés által kivetett hadiadó mértékekéből ítélve ez lehetett a környék legnagyobb települése. 220 mérő búzát, 24 marhát és 1200 forintot voltak kénytelenek kifizetni.

Majd a Rákóczi szabadságharc idején következett a település újabb megsemmisülése, a török a kurucok is végigpusztították az egész környéket, köztük Topolyát is.

1750-ben Csicsovszki Ferenc vezetése alatt megindult a terület benépesítése. Mintegy 200 magyar és szlovák család érkezett ide a Felvidékről szerződéses lakosként. Ettől kezdve fejlődésnek indult az egész település, csupán Csupor Ádám ménese gátolta ezt, ugyanis a vetőbúzát letarolta és ezzel évekig tartó nélkülözést okozott. A fellendülésnek az 1849-es szerb betörés vetett véget, amikor a szerviánus martalócok feldúlták és elpusztították Topolyát. Ezt követően a település lassan magához tért. 1906. áprilisában nagy tűzvész pusztított, melynek áldozatául esett a város legnagyobb része. 1918-ban francia fedezettel szerb csapatok vonultak be, s maradtak is ’41-ig, mikor a magyar csapatok pár nap alatt visszafoglalták az egész Bácskát. Ám a magyar korszak nem tarthatott sokáig, ’44-ben a szovjetek által támogatott partizánok foglalták el a várost. Ettől számítva Topolya Jugoszlávia, Szerbia-Montenegró, illetve Szerbia része lett.


Topolya térképe

loading map - please wait...

TOPOLYA: 45.815797, 19.639133
marker icon
TOPOLYA
Topolya (szerbül Bačka Topola)