Torontálalmás

E területen már a történelem előtti időkben volt emberi település. A település fejlődése két periódusra oszlik, az egyik a Vinča kultúrához, a másik pedig a Starčevo kultúrához tartozik.

Az első írott emlék a településről az 1385-ös évre tehető fel. A 16. század végére a Délnyugat-Bánát területe a Duna közelében ingoványos és erdős lett. Pancsova és Kevevára városának kivételével semmilyen más település nem volt a környéken.

A modern falut a 17-18. század fordulóján szerb halászok alapították. Egy nagy almafát találtak, így nevezték el a falut Jabukának („Almásnak”). A 18. század első felében a falunak mintegy 15 háza volt. A Török Birodalommal 1726-ban megkötött békét követően a Lotaringiából származó Claudius Florimund Mercy gróf a Katonai Határőrvidék szervezetének ellenőrzése alá helyezte. Torontálalmás élakóit az Ópáva–Pancsova határőrezred (Grenzbezirkshauptmannschaft) kötelékébe rendelte.

Az 1733-as összeírás 19 szerb családot talált a faluban. Néhány telepes Macedóniából származott és – egyes vélemények szerint – néhány Romániából vagy Bulgáriából. A hagyományos nevek ugyanis, mint Stoikov, Stepan, Pavao vagy Damian nem utalnak meggyőzően szerb eredetre, vélhetően bolgár vagy horvát eredetűek voltak. Szerb etnográfusok éppen ezért nem szerb, hanem szláv benépesülésről beszélnek. A 18. század közepén 60 ház volt a faluban és ez alatt az idő alatt lakói valószínűleg szerbek voltak.

A kevés számú szerb határőr nem volt elegendő a feladatra, így a határőrség parancsnoka, Engelshofer gróf, 1755-56-ban erősítést hívott Németországból a határ menti településekre (Torontálalmás, Galagonyás, Szekerény és Ópáva) a janicsárfelkelés alatt. A német lakosság 1764-től kezdett itt letelepedni, a magyar 1766-tól. Ugyanebben az évben néhány szerb lakos elhagyta a falut és Cserépalján és Dolován telepedett le. A Jabukának nevezett régi falut 1770. körül lerombolták.

Az új települést 11 km-re Pancsovától északra, a Temes bal partján alapították 1772-74-ben, a lerombolt régi Jabuka helyének közelében. 1774-ben a falu lakossága 84 családot számlált, és ettől az időtől kezdve települtek románok a faluba. 1789-ben sok szerb elhagyta a falut és Szekerényen telepedett le.

A katolikus templom alapkőletétele 1833. november 14-én volt, felváltva a düledező régi templomot. 1901-ben a románok megalapították a maguk ortodox templomát, melyet Szent Demeter tiszteletére szenteltek.

1921-ben a falu népessége 3265 lakost számlált, melyből 2918 német, 348 román, 73 magyar 20 szerb és horvát 2 szlovén, 2 orosz és 1 angol nemzetiségű volt.

A második világháború alatt a falu a tengely megszállása alatt állt. 1941-44 között nem messze a településtől egy stratiste nevezetű helyen a német csapatok több mint 10 000 embert (szerbeket, zsidókat és cigányokat) öltek meg, akik közül a legtöbbet a Belgrád közeli Sajmište-i koncentrációs táborból hoztak. Ugyanezen a helyen a német hadsereg egy kemencét is működtetett az elégetésükre. 1945-ben az áldozatok emlékére emlékoszlopot emeltek, később pedig egy emlékházat is létesítettek.

A tengelyhatalmak veresége után, 1944-ben a német lakosság egy része – a német csapatokkal együtt – elhagyta a területet. A település megmaradt német lakosságát a rezsőházai börtöntáborba küldték, mely 1948-ig állt fenn. Sok német halt meg ebben a táborban a nélkülözés, hideg és betegségek következtében. Sokat lelőttek vagy megkínoztak. A börtöntáborok feloszlatása után, 1948-ban a megmaradt német lakosság gazdasági okok miatt elhagyta Jugoszláviát.

A második világháború után a falu Jugoszlávia minden részéből érkezett délszláv lakossággal népesült be. A legtöbb telepes Macedóniából jött. Az 571 macedón család legtöbbje Kriva Palankáról jött. Az 1961-es népszámlálás szerint a falu népessége 5245 lakost számlált, akik közül 3471 macedón, 1303 szerb, 74 magyar 33 horvát, 16 montenegrói volt. Az 1971-es népszámlálás szerint a macedónok a falu lakosságának 61,48%-át foglalták magukba.

Népesség

A 18. század első felében a települést szerbek népesítették be, beleértve néhány macedónt is. 1772. és 1944. között legfőképpen németek népesítették be és néhány román élt még itt. A második villágháború után macedónok, szerbek és mások települtek be a faluba. A falu manapság szerb etnikai túlsúllyal jellemezhető. Népessége 6312 (a 2002-es népszámlálás adatai alapján). A szerbek mellett – akiknek a száma 3224 fő – a falu jelentős macedón kisebbséggel rendelkezik (2054 fő). A macedónok hivatalosan elismert kisebbségi népesség Torontálalmáson. Más etnikai csoportok tagjai is megtalálhatóak a faluban, de csak 10-20 német származású maradt a faluban napjainkban.


Torontálalmás térképe

A Panoramio által rendelkezésre bocsátott fotókra a tulajdonosaik szerzői jogai érvényesek.

Creative Commons Licenc

Jelen oldal szöveges tartalmának forrása a Wikipédia.