Zimony

Zimony ma Belgrád déli városrésze, amelyet mintegy 5 kilométer távolságra találunk a főváros központjától. Különleges mediterrán hangulatú szűk kis utcái elsősorban a Dalmát-tengerpartra jellemző építészetet és városrendezést idézik, elegáns monarchiabeli házai között mintha megállt volna az idő.

A milleniumi emlékmű - Hunyadi Torony

A milleniumi emlékmű – Hunyadi-torony (Fotó: caner cömertel, Panoramio)

Zimony története egészen a rómaiak koráig vezethető vissza. Ezen a helyen már akkor jelentős város állt, melyet Taurum néven ismertek. Erőd is állott ezen a helyen, amely részét képezte a birodalom határát védeni hivatott dunai erődrendszernek. A város jelentősége a honfoglalás korára sem csökkent, akkoriban földrajzi fekvésének és a folyóknak köszönhetően játszott fontos szerepet a régió életében. Az Árpád-házi királyok elszánt harcot vívtak a Bizánci Birodalommal a vidék fennhatóságának jogáért, így Zimony erődje is többször gazdát cserélt. Az erődítmény jelentősége csak akkor csökken, mikor megépül Nándorfehérvár, ám az 1456-os nándorfehérvári diadalban épp a zimonyi erődnek jut fontos szerep, ugyanis Hunyadi János seregei innen indulnak csatába és szabadítják fel a várat. 1521-ben Nándorfehérvárral együtt Zimony is elesett Szulejmán szultán hadaival szemben. A török hódoltság majdnem két évszázadon át tartott, egészen 1716-ig.

Zimony újbóli fejlődésére a 18. század végéig kellett várni, amikor a határőrvidék rendezett városa lett, újra virágzott a kereskedelem és 1871-től szabad királyi városi ranggal rendelkezhetett.

A 20. századra a nemzetiségi sokszínűség lett jellemző a városra. Nagyobb számban éltek itt szerbek, magyarok, németek, horvátok, de a csehek és zsidók száma is meghatározó volt. A vallási sokszínűség ugyanígy jellemző volt; római katolikusok és szerb ortodoxok mellett evangélikusok, izraeliták és muzulmánok is gyakorolták a vallásukat.

A zimonyi vár

A város középkori neve Zemlén, a Duna és Száva találkozásához közel helyezkedik el. Falát 1127-ben II. István király erősítette meg, e században Zimony volt a legjelentősebb város a magyar-bizánci határon. A bizánciak fennhatósága alá került 1180-ig, majd ismét magyar tulajdonú lett. Nagyon mély árkokkal és vastag várfalakkal állta a csatákat. Korán, már a XII. században lakosokat védett a várfal, ahova a Duna vizét is bevezették.

Az írásos dokumentumok alapján nincsenek adataink a várról, azonban az ásatások során megállapították, hogy a római és középkori maradványok megsemmisültek. Miután a Bizánci birodalom észak-balkáni része összedőlt, Zimony is gyengült egészen a XIV. századi török érkezésig. E század végén már csak romokról beszélhetünk, azonban a XV. század közepén Brankovics György birtokainak része lett, újjáépült. 1521-ben a törökdúlás következményeként ismét elveszett.

A mai vár alaprajza szabályos négyszög, sarkain tornyokkal, a tornyok belülről zártak. A fal kőből épült, de a falakat vastag, 40-50 cm-es téglaborítás fedi.

Az I. világháború első puskalövése

Az első világháború első puskalövése Zimonynál dördült el. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadüzenetére reagálva a szerbek felrobbantották a Száván átívelő vasúti híd egyik pillérét, amely összekötötte Zimonyt és Belgrádot. A szerb csapatok és a 68. Jászkun gyalogezred katonái között tűzharc alakult ki. Az 1914. július 28-án kezdődő négy évig tartó háború első áldozata az abádszalóki illetőségű Kovács Pál gyalogos katona lett. Még csak 22 éves volt, mikor fejlövést kapott és azonnal elhunyt.


térképe

A Panoramio által rendelkezésre bocsátott fotókra a tulajdonosaik szerzői jogai érvényesek.